Gondolatok

Egyik kedvenc magyar együttesem nem is olyan régen új albummal állt elő,viszonylag régen mert az album pontosan 2014 márciusában mutatta meg magát,ami lassan egy éve volt.

Nos 6 Subscribe koncerten túl és 7 hónap hallgatás után a ‘This Moment Will Soon Be Gone’ lassan de biztosan véste be magát szívembe(hogy nyálasan fogalmazzak) de a lényegre térve ez az album egyszerűen kifogástalan lett.

A szolnoki C+ fesztiválon adott koncerten is hallhattam már pár új számot,akkor még ismeretlenként hallgattam őket,de érzetem a varázst,valami történt.

A szegedi SZIN fesztiválon aztán elszabadult a pokol.És itt meg is ragadnám az alkalmat,hogy felhívjam a SZIN-es fiatalok/főleg rockerek figyelmét arra,hogy valamit nagyon ELBASZNAK.Az ember azért áll legeslegelőre vagy legesleghátra,hogy ne kerüljön bele se a pogóba,se a wall of death-be , sem pedig semmi másba,amit a rockerek táncának nevezhetünk.A legelső sorban álltam és nem csak hogy lepogóztak de(és itt a második pont!)egyáltalán nem figyeltek arra,hogy igenis én NŐ vagyok és nem vagyok se hatalmas,se izmos,szóval ha már a földön fekszem nem muszáj továbbra is ugrálni rajtam. A kedves bizti őrőknek akik pedig flegmán tették fel a kérdést mindezek közben,hogy: “mivan nem voltál még rock koncerten?”szívélyes üzenetem küldöm: de,voltam,körülbelül ezer rock koncerten és sok fesztiválon,ezért is tudom az “alapszabályokat”,mindemellett igazán meglepett hogy sem Thirty Seconds to Mars,sem Bring me the Horizon,sem más rock koncerten nem éreztem még hasonló halálélményt és endorfinbombát egyszerre. Szép volt Subi.

Visszatérve.

Az album minden egyes száma egy történetet mesél el,mind mást és valahogy így lesz az egész kerek.Az összes számot egytől egyig imádom,igazából nem tudnék kiemelni “kevésbé jót”,viszont “kicsit jobb” számok vannak,pontosan 3 szám lett a kedvencem.

Az álomtégla után csak találgattunk mikor alkot megint a Subi egy magyar számot,ami ismét himnusszá válhat.Hát megszületett.

“Tépj függönyt” sejtelmes cím,de nem meglepő Subiéktól. A Tépj függönyt nagyon nagyon jól lett megírva,zeneileg és szövegileg is,arról sem akarnék sokat írni,hogy mért kellett 3x meghallgatnom a számot,hogy rájöjjek ez a szám bizony MAGYAR. Bálint és Máté ajkai teljesen angolra álltak,vagy csak a Subi rajongók füle állt teljesen angolra,de nehéz volt befogadni a magyarul írt számot,amire ha jól figyelünk egy teljes szerelmi történetet mesél el. 10/10

Második helyen az Every Skin c. szám áll,persze azért mert egyszer e szám refrénjét kéz a kézben énekeltem Bálinttal. Na jó,nem. Ez a szám odabasz és azt hiszem ez a legjobb szó amit mondhatok rá.Nem is akarom feszegetni,tessék hallgatni,tessék imádni.

A harmadik helyen pedig a The Trice c. szám áll,amihez nemrég készült klipp is.Tessék ezt is nagyon szeretni.A klipp elég összetett,de értelmezzük a dalszöveget,majd a klippet és lassan kitisztul a kép.Lényeg a lényeg a szám remek,a klipp remek,jé és nem valami amcsi kopp.

Összegezve egy újabb hihetetlenül tökéletesen kaotikus albumot ismerhetünk meg ami oly mértékkel fújja le a hajunkat a fejünkről,hogy megáll az ész.Ez szerelem.

Nem igazán értem és úgy gondolom a mai fiatal társadalomnak ez hatalmas problémája.Egy dán felmérés szerint napi egy-két pohár bor fogyasztása egészséges,sőt ajánlott.Egy másik kutatás szerint aggasztó méreteket ölt a felnőtt fiatalok alkohol fogyasztása. Na ne mondjátok,tényleg?

Budapest utcái egy átlagos keddi munkanapon-másnap munka,iskola,kinek,mi /21:00

A főváros sötét és fénylő,az utcákat ellepik a magyar alkoholisták és a külföldiek szintén.A wesselényi úton vagyunk,négyes hatos söröző természetesen telt házas ma este is,furcsa módon nagyon sok a színes bőrű errefelé-nem mintha bármi gond lenne velük-.

A buborék kocsma felé tartunk,ezen a kb 6 perces úton 7 azaz 7 fiatal lány és fiú érezte úgy,hogy nem fér el az utcán és nekem kell jönnie. Elfogyott a cigim.

Nemzeti Dohánybolt

Besettenkedek,készítem már előre a személyim,mióta 18 lettem nem zavar ha elkérik,mondjuk reménykedem néha,hogy 22 fele már 18-nak csak-csak kinézek,de biztos,ami biztos. Bemegyek,mosolygok,”szia”.A helyes szőke srác fel se néz,csak jön a kérdés „mi kell?” –hát soroljam?egy kis odafigyelés,némi nyugodt perc és azért egy vaníliás domingó dohány is- kezembe nyomja a dohányt,elköszönök,de vissza már nem köszön senki.Nem értem mi lehetett a gond,ombre haj,piros rúzs,épp úgy festek,ahogy elvárják.

Buborék söröző

Egyenlőre nincs teltház,de percek kérdése,mondjuk az árak rendben vannak ez jó.Korosztály 16 és 25 között,mindenki furán de nem csúnyán néz a másikra. Kellemes hely,szeretem. Persze baszogatnak mert őszilevet iszom. Felhúzom magam,veszekszünk,indulhatunk haza.

Wesselényi út-buszmegálló /1:00

Utolsó buszra,vagy első éjszakaira várunk,már nem is tudom. Hideg van és mindenki be van baszva. Jobbra támasztja fejével a buszmegállót,ballra ülnek a patkán és hánytatják a szőkét. Kár,hogy ennyire hányingerem lesz attól,hogy ha valaki okádik mellettem. Jön a busz,kallerek,persze alig van levegő és nulla ülőhely. Állunk csendben,fáradtan,többiek ordibálnak,be vannak baszva. Ballra megint okádnak,legalább a fele kiment az ablakon,még húsz percig szagolhatjuk a reggeli rántottát. Leszállunk,szakad az eső,elázva,megfázva,alvás.

Budapest utcái egy átlagos keddi munkanapon.

Egy átlagos KEDD.MUNKANAP.MÁSNAP ISKOLA,MUNKA..lehet bekellett volna basznom?